1. fejezet - Üröm a sosem ismert örömben
Éles, vakító, fehér fény az egyébként sötét teremben. Abban állok a kezeimen bilincs. Hallom magam mögött a vádló monoton beszédét a bíró felé. Széknyikorgás. Valaki más is felállt. A padlót nézem. Túl erős a fény nem tudok a bíró szemébe nézni. - Nem tudok mást felhozni az ügyfelem védelmére. - hallom messziről az ügyvéd hangját. Hátranéznék, hogy ez mit is jelent most. Nyertünk esetleg vesztettünk? Mi lesz ezután? Már fordulok is, de a bilincs visszahúz hirtelen mázsás lett a súlya. Morgolodás hallatszik a sötétből, ahol a tömeg ül. Először csak suttogást hallok. - Bűnös! Bűnös! Nem foglalkozom vele. Gondoljanak, amit akarnak. Belül mégis kezd a szívem kicsit gyorsabban verni. A bilincs súlya lehúz, ott térdelek középen a fényben. Senkit sem látok innen. Felemelem az arcomat a bíró irányába. "Nem tettem semmit. Higyjen nekem!" - mozognak az ajkaim, de hang nem jön ki rajta. Bárhogyan próbálkozok nem jön ki hang a torkomon, közben egyr...