Illúzió és valóság küszöbén

   Már egész jól tájékozódok csukott szemmel a szobában. Most is éppen a fogkefémet és egy törülközőt viszek magammal. Kezdek hozzászokni a korai keléshez. Bár lehet most később keltettek, mint eddig. Az elsők között vagyok a lányoktól. Megbeszéltük, hogy elsőként a lányok használják a fürdőt. Így teljes lelkinyugalommal nyomtam le a kilincset. Most először sikerült időben ideérni, kicsit büszke vagyok magamra. Franc. Nem kellene büszkének lennem. Túl hamar alkalmazkodtam a hülye szabályaikhoz. Beléptem a fürdőbe, hova kevés fény jut be így automatikusan felkapcsoltam a villanyt. A látvány megfagyasztott a mozdulatban. Kifutottam a bejáratig és láttam, hogy még páran erre tartanak.  - Hívjatok segítséget! - kiabáltam nekik teljes hangerőmből - Valaki megsérült! Siessetek!   A két lány megfagyott majd hátraarccal keresni kezdtek valakit. Gyorsan visszamentem a fürdőbe. Minden csupa vér, de még mozog a mellkasa. Mindkét csuklóját megvágta. Szerencsére elég rossz anyagb...

  - Ébresztő naplopók! - hallottam a vekkerünk jellegzetes hangját.   Ez nem lehet igaz, már reggel van? Csak két perce feküdtem le. A szemem nem engedelmeskedik nekem. Ha ki is pillantok a plafonra a szemem azonnal vissza is csukódik. Amint újra lecsukódik szinte ájulás szerűen vissza akarok aludni. Az akaraterőm az egyedüli, ami ellenáll az álom hívógató világának. Fel kell ülnöm, különben visszalaszom, ami nem lenne szerencsés. Még az ágyról is lemászok, bár a szememet még mindig nehezen tartom nyitva.  - Tíz perc. Ma legyetek készen addigra. - ezzel kiment a szobából.    Többen is majd állva elaludtak, esetleg az ágy elhagyásával küzdöttek. A szekrényemnél matatok ruhát keresve. A zsák még mindig nincs kipakolva. A tegnapi szennyest megtaláltam. Ha jól emlékszem van egy mosókonyha a fürdőblokkban. A mozgásomat jobban lehet egy robotéhoz hasonlítani, mint egy emberéhez. Végül a hajamat is felkötöttem. Még lehet pár percem. A szemem már hozzá szokott a szürkül...