6. fejezet - Önnön hibáink
- Ébresztő! - hallottam Vekker hangját. Fordultam egyet, majd felültem. Hú, nagyon rosszat álmodtam. Alig páran maradtunk, miután átküldtek minket a Virtuális Térbe. Elég valósághű volt. A biztonság kedvéért lenéztem Litria ágyára. Üres volt. Végig néztem az egész szobán. Hárman vagyunk itt, a többi ágy üres. A felismerés letaglózott. Nem álom volt. Szép lassan minden emlék újra megrohamozott. Az őrült Litria, a holtan fekvő Hama, a Virtuális Tér, a mozdulatlan srác és Fiona őrülete. Megmarkoltam a takarómat, majd elengedtem lassan. Robotosan másztam ki az ágyból. Vekker nem azonnal ment ki, végignézett rajtunk. Mintha mondani szeretne valamit. Azonban meggondolhatta magát, mert végül egy szó nélkül hagyta el a szobát. A szekrényemhez léptem és a szokásos holmimat a reggeli vizesblokk látogatáshoz magamhoz vettem. Kiléptem és eszembe jutott, hogy a pulóveremet sikeresen bent hagytam. Hosszú pizsama van rajtam, de attól még szedtem a lábamat, mert hihetetlenül hideg v...