2. fejezet - Demokrácia? Na ne nevettes!
- Egy, kettő. Felkelni mihaszna naplopók! - törte ránk az ajtót egy férfi. A fülemre szorítottam a párnát és elfordultam a hang forrásától. Többen is mozogtak, de ahogyan észleltem senkiben sem volt meg a szándék a felkeléshez. Mondjuk megértem, hiszen nem rég feküdtünk le. A nap még fel sem kelt. - Ébresztő! - kiáltotta újra. Ehhez még hozzátársult a hangja a fém ágykeretnek, amihez a szobában lévő seprűnyelet verte. Irdatlan ricsaj, nem mellesleg pont ennél az ágynál, ahol én alszok. Morogva felülök és lemászok. A szobát tegnap valamelyest rendbe tettük. Nem mintha annyira fűlt volna hozzá a fogunk. - Tíz percet kaptok. Addigra álljatok kint a barakk előtt vigyázzban! - ezzel elhagyta a szobát a vekkerünk. Tíz perc? Ásítottam egyet. Még morgolódni sincs erőm. Félálomban a szekrényemhez léptem. A létrázás valamelyest segített a reggeli mozgás koordinációmon, de az agyam még alvó üzemmódban volt. Bárhogyan is próbálkoztam kinyitni azt a...