5. fejezet - Zártosztály
Verítékben úszva keltem és ültem fel azzal a lendülettel. A szívem hihetetlenül gyorsan ver és kapkodom a levegőt. Nem sok minden maradt meg az álmomból, csak az üzenet a falon. - Csak egy álom volt. - motyogtam magamban. A biztonság kedvéért lenéztem az alsó ágyra. Ott éppen békésen szuszogott Litria. Kinéztem az ablakon. Semmiféle köd nem volt odakint, bár még sötét van. Vajon mennyi lehet az idő? Visszahúztam magamra a takarót és visszafeküdtem. Hallom, ahogy nyílik az ajtó. Nem, nem. Már nem lehet ennyi az idő! Amiatt a nyavalyás álom miatt még csak jól sem aludtam. - Felkelni! - hallottam Vekker szokásos hangját. Belemorogtam a párnába, majd felültem és lenéztem a Vekkerre, aki éppen körülpásztázta a szobát, hogy mégis mennyien figyeltek fel rá. Végül fogtam magamat és lekászálódtam az ágyról. Az álom miatt elég élénken ébredtem, így nem zombi módjára kutattam a szekrényem után. - 'Reggelt. - ásítottam mikor a Vekkerre n...