9. fejezet - Elvesztett barátok
Lebegek. Semmi sincs körülöttem. Igazán megnyugtató érzés lenne, ha nem lennék biztos abban, hogy valami van alattam. Valami, ami veszélyes és megölhet. Amint elveszítem a lebegés képességemet meghalok. Csak akkor élem túl, ha üres marad az elmém. Nem gondolhatok a mélységre. A félelem azonban egyre jobban eluralkodik rajtam, mire lassan süllyedni kezdek. Pánikolva keresek megnyugató gondolatokat. Azonban a pánik rosszabb a félelemnél mire zuhanni kezdek az ismeretlen veszélybe. Leérkezvén nem esik bajom azonban rögtön becsukom a szememet. Motoszkálást hallok, ami egyre közelebbről jön. Hirtelenn több felől is hallani vélem. Azonban nem nyitom ki a szememet, mintha ezzel távol tarthatnám. Ekkor eszembe jutott valami. " Miért nem használod azt a módszert, mint mikor átmész a Virtuális Térbe?" Talán megér egy próbát. Elhelyezkedtem kényelmes ülésben, majd egy burokba képzeltem magamat, ami mindent kizár. A hangok hirtelen megszűntek. Ekkor kinyitottam a szememet. Egy világoské...