Leírás

 "Mindent a nemzetünkért! A nemzetünkért és törvényeinkért! Szabályainkért, amire a Miniszterek és a Magiszter felügyel. A szabályok tartják fent az életet és az élet az embereket. Mert mi marad, ha a szabály és a törvény eltűnik? Semmi, egyedül csak a káosz. A hazánknak szorgos, dolgos emberekre van szüksége, aki nincs hasznára a hazánknak, arra nincs szüksége az országnak."
 - Polyrin második Magisztere Laxaf Vul
"Ha a szabályok és a törvények eltűnnének csak a szabad ember maradna..." - ismeretlen férfi kormányellenes felszólalása miatt börtönbe került, ahol aztán nem sokkal később meg is halt.

Toloren Emphra ebbe a világba született bele. Egy évvel azután, hogy az emberiség visszaverte az őket megtámadó Vritonokat. A szülei még éltek a háború alatt, mely az ő fiatalkorukban vette kezdetét. Miután a Vritonokat elűzték a világból újra kellett építeni mindent, köztük a politikai rendszert is. Polyrin egy elnyomó rendszert hozott létre, hol csak annak érvényes a szava, akinek elegendő pénze van. Aki nem ért egyet az halgasson örökre, vagy haljon meg. Minden döntésnek ára van. 

Akik éltek a Vritonok elnyomásában és a háborúban, ők nem lázadtak fel a rendszer ellen. Már nem volt arra erejük, ők csak élni akarnak békében.
Azonban a fiatalok tettre készek. Látják és elborzadnak az országukon, azonban a család visszatartja őket.

Mi az erősebb? A családi kötelék vagy a szabadság megszerzése? A rend vagy a káosz? Az elnyomás vagy a lázadás? A felnőttek vagy a gyerekek? Mi a döntésed?

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

1. fejezet - Üröm a sosem ismert örömben

 Éles, vakító, fehér fény az egyébként sötét teremben. Abban állok a kezeimen bilincs. Hallom magam mögött a vádló monoton beszédét a bíró felé. Széknyikorgás. Valaki más is felállt. A padlót nézem. Túl erős a fény nem tudok a bíró szemébe nézni.  - Nem tudok mást felhozni az ügyfelem védelmére. - hallom messziről az ügyvéd hangját.   Hátranéznék, hogy ez mit is jelent most. Nyertünk esetleg vesztettünk? Mi lesz ezután? Már fordulok is, de a bilincs visszahúz hirtelen mázsás lett a súlya. Morgolodás hallatszik a sötétből, ahol a tömeg ül. Először csak suttogást hallok.   - Bűnös! Bűnös!   Nem foglalkozom vele. Gondoljanak, amit akarnak. Belül mégis kezd a szívem kicsit gyorsabban verni. A bilincs súlya lehúz, ott térdelek középen a fényben. Senkit sem látok innen. Felemelem az arcomat a bíró irányába.  "Nem tettem semmit. Higyjen nekem!" - mozognak az ajkaim, de hang nem jön ki rajta.   Bárhogyan próbálkozok nem jön ki hang a torkomon, közben egyr...
További információk

9. fejezet - Elvesztett barátok

 Lebegek. Semmi sincs körülöttem. Igazán megnyugtató érzés lenne, ha nem lennék biztos abban, hogy valami van alattam. Valami, ami veszélyes és megölhet. Amint elveszítem a lebegés képességemet meghalok. Csak akkor élem túl, ha üres marad az elmém. Nem gondolhatok a mélységre. A félelem azonban egyre jobban eluralkodik rajtam, mire lassan süllyedni kezdek. Pánikolva keresek megnyugató gondolatokat. Azonban a pánik rosszabb a félelemnél mire zuhanni kezdek az ismeretlen veszélybe. Leérkezvén nem esik bajom azonban rögtön becsukom a szememet. Motoszkálást hallok, ami egyre közelebbről jön. Hirtelenn több felől is hallani vélem. Azonban nem nyitom ki a szememet, mintha ezzel távol tarthatnám. Ekkor eszembe jutott valami. " Miért nem használod azt a módszert, mint mikor átmész a Virtuális Térbe?" Talán megér egy próbát. Elhelyezkedtem kényelmes ülésben, majd egy burokba képzeltem magamat, ami mindent kizár. A hangok hirtelen megszűntek. Ekkor kinyitottam a szememet. Egy világoské...
További információk

4. fejezet - Öngyilkosság hajnalban

   Már egész jól tájékozódok csukott szemmel a szobában. Most is éppen a fogkefémet és egy törülközőt viszek magammal. Kezdek hozzászokni a korai keléshez. Bár lehet most később keltettek, mint eddig. Az elsők között vagyok a lányoktól. Megbeszéltük, hogy elsőként a lányok használják a fürdőt. Így teljes lelkinyugalommal nyomtam le a kilincset. Most először sikerült időben ideérni, kicsit büszke vagyok magamra. Franc. Nem kellene büszkének lennem. Túl hamar alkalmazkodtam a hülye szabályaikhoz. Beléptem a fürdőbe, hova kevés fény jut be így automatikusan felkapcsoltam a villanyt. A látvány megfagyasztott a mozdulatban. Kifutottam a bejáratig és láttam, hogy még páran erre tartanak.  - Hívjatok segítséget! - kiabáltam nekik teljes hangerőmből - Valaki megsérült! Siessetek!   A két lány megfagyott majd hátraarccal keresni kezdtek valakit. Gyorsan visszamentem a fürdőbe. Minden csupa vér, de még mozog a mellkasa. Mindkét csuklóját megvágta. Szerencsére elég rossz anyagb...
További információk